Magyar Katalin interprete ungherese Olasztolmács, fordító

Ahol már tolmácsoltam:

képzéseken, üzleti megbeszéléseken, tárgyalásokon, találkozókon, esküvőn, konferencián, kiállításon, rendezvényeken, családi beszélgetéseken, orvosi kezeléseken, összejöveteleken, szoktam néha csoportokat is kísérni, vagy csak pár embert, sokszor dolgoztam már fiatalokkal, diákcsoportokkal és gyerekekkel is.

Amit már fordítottam:

Honlapot, leveleket, használati utasításokat, könyveket, a legkülönfélébb szövegeket, lektoráltam is már nem egyszer, hivatalos, akkreditált és/vagy hitelesített iratokat, dokumentumokat, szerződéseket, bizonyítványokat, és mindenfajta okiratot. Felvételeket, hanganyagokat, tankönyvet, privát levelet, címkét, minősítést, bevizsgálást, stb.

Definíciók, szakszavak

Tolmácsvizsga, tolmácsigazolvány: egy államilag elismert vizsga, amelynek sikeres teljesítése esetén a szerencsés kiválthatja igazolványát a helyi Önkormányzaton. Feljogosít bizonyos hivatalos tolmácsolások elvégzésére (pl. esküvői tolmácsolás). Gyakorlati szempontok is fontosak, például csak egy ilyen képesítésű ember adhat ki számlát ilyen tevékenységről, de fő lényege, hogy valamilyen szinten garanciát ad az elvégzendő munka minőségéről. Azt szokták mondani, hogy „csak” felsőfokú nyelvismerettel meg se próbálja senki, mert annál jóval többre van szükség. Komoly magyar nyelvtudásra, felsőfokúnál magasabb nyelvismeretre, és bizonyos tolmács képességekre, mint például a blattolásra, amely talán az igazi tolmácsok fő próbája.

Blattolás: előttem van egy olasz vagy magyar nyelvű szöveg és anélkül, hogy felolvasnám az eredetit, rögtön mondom a másik nyelven.

Kísérő tolmácsolás: ez a tolmácsolás legegyszerűbb fajtája. Kicsit oldottabb a légkör, bár nagyon komoly dolgokról is lehet szó. Kísérek valakit, akinek valamit el kell intéznie, valamit meg kell csinálnia, ott segítek neki, mert ismerem a helyet, a nyelvet, és még sok mást is. Amikor megtaláltuk a helyszínt, az olasz fél mondja olaszul (pl), én mondom magyarul, majd a másik fél mondja magyarul, én mondom olaszul, az olasz válaszol és így tovább…  Ez ennél persze jóval bonyolultabb, aki valaha már fordított, vagy tanult nyelveket, tudja milyen nehéz úgy mondani, hogy pontosan megfeleljen, de ugyanazt is jelentse mindkét félnek. Mert szó szerinti megfelelés általában nem létezik - főleg egy olyan bonyolult, szép nyelvvel, mint a mienk.

Persze a munka során kísérhetek csoportot is, akár turistacsoportot is (ilyenkor próbálok mindenkinek egyszerre tolmácsolni, ezer felé figyelni, külön kérdésekre válaszolni), de egy-két tárgyalópartnerről is gyakran van szó. Előfordulhatnak  megoldandó problémák, feladatok, azokkal is el szoktam bánni. De félre is állhatok, ha valaki inkább azt szeretné. 

Konszekutív tolmácsolás: általában ez az üzleti tárgyalások, beszélgetések, vásárok, előadások hivatalos formája. Az olasz partner mondja, befejezi a mondatot. levegőt vesz, vagy csak félbe szakítja magát, én mondom magyarul, a magyar partner meg mondja magyarul, befejezi, majd mondom utána. Tehát az egymás utániság a lényege.

Szinkrontolmácsolás vagy szimultán tolmácsolás: ez a legelismertebb tolmácsok munkája. Én is szoktam ilyet csinálni, de valószínűleg az elsőket soha nem fogom elfelejteni.

Itt nincs szükség hagyományos értelemben vett problémamegoldási képességekre. Másfajta egyéniséget kíván, külön kifejlesztett készségeket, képességeket. Egyszerre beszélni és közben teljes koncentrációval másra, nem a saját mondanivalóra figyelni például sokan nem tudnak.

Ilyenkor a tolmácsot beültetik egy átlátszó dobozba (box), kap egy fülhallgatót a fülére és egy mikrofont a kezébe vagy a szája elé. Általában ő nem is látszik, személyesen nem is látják azok, akiknek segít. De ez nem fontos. Csak az a lényeg, hogy miközben az olasz (magyar) előadó beszél a pódiumon, a fülhallatóval rendelkező magyar (olasz) fél mindent értsen. Fogalmazzon a tolmács pontosan, érthetően, lehetőleg csak egy pár másodperces késéssel beszéljen az előadóhoz képest, és mondjon el minél többet abból, amit hallott (lehetőleg mindent). Tehát ez az egész szinkron, szimultán, azaz egy időben történik.

Tolmácsoknak ez általában nagyon fárasztó. A szakirodalom úgy tudja, hogy akkor a legprofibb, ha három tolmács csinálja 20 perc munka - 20 perc szünet – 20 perc figyelem arányban - manapság bevált szokás két tolmácsot hívni, és ez is kiválóan szokott működni - főleg, ha a társad is profi.

Szerintem a nehézsége: hogy a hallgató nem tudja megítélni, hogy a tolmács jól dolgozik-e, pontosan fordít-e, jól értette-e a mondanivalót. Csupán annyit hall, hogy értelmes-e, amit mond a tolmács, és elég magabiztosság van-e a hangjában, és ez alapján ítélik meg (és sajnos ez nagyrészt adottság, és - mint köztudott - nem mindig egyenesen arányos a kiváló képességekkel és a megfelelő tudással).